Úgy tűnik, senki nem tud leszállni az Észak-Koreai vonalról. Amit idáig sikerült kitermelnie a sajtónak, az a jobbik arzenál vizit, és a rosszabbik politikai jóslat. Az igazság az, hogy senki nem tudja mi lesz. Én mondjuk, arra tippelek, hogy nem lesz semmi komoly, de ha mégis, fogadja mindenki az atomháború utáni bocsánatkérésemet. Ha már ennyire belelendültünk szálljunk fel a koreai slágervonatra.
A mai poszt egy kicsit nosztalgiás lesz. Hódolni fogok annak a szenvedélynek, amit minden magába fordult katonai kocka csinált középiskolában, amíg a többiek fociztak vagy valami hasonló számunkra elérhetetlen elismerést szereztek. Szóval nyáladzunk a katonai hardware felett, de nem a szokásos módon.
Kezdjük azzal, hogy feltételezzük: az Északiak nem mindenhol fognak mocskosan játszani (pedig fognak), és legalább egy darab konvencionális tengeri csatát meg kell vívniuk. Az amerikaiak pedig lesznek olyan hülyék, hogy bele mennek az említett ország partvidékén játszódó összecsapásba, úgy ahogy a CNN fogyatékos újságírója javasolta. Mégpedig neki mennek egy tengeri csapásmérő erővel a sztálinista rezsimnek, és partra szállást vagy legalábbis valami tengerről indított akciót hajtanak végre. A szereplők: a 11. repülőgép-hordozó csapásmérő csoport és az Észak-Koreai Haditengerészet.
Kezdjük talán az amerikaiakkal, mert jóval egyszerűbb az erőfelmérés. Az ilyen csapásmérő csoport, nyilvánvalóan áll egy nagy zászlóshajóból ami az esetünkben a USS Nimitz, egy vagy két darab nagyobb cirkálóból, és egy hajórajnyi rombolóból. A cirkálók manapság ugyanazt a szerepet töltik be, amit rombolók, vagyis meg kellene védeniük az anyahajót a közvetlen támadástól.
Egy rakás drága és használhatatlan fém
A USS Priceton cirkáló nagyjából 2 milliárd dollárt kóstál, cserébe nem sok minden van rajta: pár irányítható rakétát tud kilőni, valamivel több hajó-elleni rakétát, ezen felül a szokásos radarok, két darab helikopter, továbbá a tökéletesen felesleges CIWS Phalanx rendszer amit rakéta elhárításra szántak. A rombolók ár-érték arányban kicsit jobb helyen állnak ezek 1-2 milliárd dollárba kerülnek emiatt elég sovány a védelmük. A nagykutya természetesen a Nimitz aminek a megépítése nagyjából 5 milliárd dollár körül volt. A fegyverzet áráról nem találtam semmit, de gyanítom, hogy nem olcsóság. Mivel a Haditengerészetnél imádják szórni a pénzt, van rajta nagyjából 80 darab F/A-18-as Super Hornet. Ennek darabja 30 millió dollár körül van, szóval nagyjából 3 milliárd dollárnyi repülőgéppel számolhatunk. Ezen felül csak a zászlóshajón hozzávetőlegesen 5000 ember teljesít szolgálatot.
Észak-Koreával nem ilyen egyszerű a helyzet. Mondhat akármit a Soros Alapítvány a zárt társadalomnak megvannak a maga előnyei, ugyanis a semmihez közelítő adatot találtam. Amivel biztosan rendelkeznek az néhány kőkorszaki dízel tengeralattjáró. Nem tudom, mennyibe kerülhetnek, de biztos vagyok benne, hogyha Kóka János szörföl egy kicsit az Ebay-en találhat magának valami budget megoldást, és még a jövő héten belesüllyeszthet egyet a horvátországi nyaralójának a medencéjébe. Állítólag egy két orosz hajót is vásároltak, de teljesen lényegtelen. Viszont egész biztosan tellett nekik vízi célpontok elleni rakétákra. Manapság az ilyesmi gyakorlatilag aprópénz. Ezeket már ki lehet lőni nagyobb halászhajókból, de a parton álló Marutiból is, vagy szekérből. Az is lehetséges, hogy a tengeralattjáróik is képesek erre.
A őskövület Harpoon Rakéta is képes erre
Abban is biztos vagyok, hogy a csata alatt az amatőr észak-koreai repülők száma is titokzatos okoknál fogva, hatalmasat fog ugrani. Mindez azért fontos, mert az Amerikai Haditengerészet nem rég bevallotta, hogy nincs hatékony védelmük ballisztikus rakéták ellen. Az pedig nyílt titok, egy war game óta, hogy egy ennél sokkal kevésbé felszerelt erő is el tud süllyeszteni egy repülőgép-hordozót. Arról nem is beszélek, hogy a Koreai partvidék valószínűleg a Perzsa Öböllel versengve a világ legelaknásítottabb tengeri szakasza. Annál pedig nincs demoralizálóbb, mint amikor akna süllyeszt el egy hajót.
Egy csata kimenetelét lehetetlen megjósolni. Lehet, hogy a Kiméknek elszáll a bátorságunk, és megfutamodnak a nagy hajók látványától, majd sírva várják a tengerészgyalogosok megérkezését. Az is lehet, hogy előrukkolnak valamilyen csodafegyverrel és szétküldik az egész amerikai haditengerészetet. Egyiket se tartom valószínűnek.
Maradjunk tehát a realitások talaján. Minden bizonnyal szokásos értelemben nyernek az amerikaiak, partra tudnak szállni és szétlőni azt, amit akarnak. Az is biztos, hogy az Északiak mindent be fognak vetni. Az iraki síiták hozzájuk képest pedig szorongásos budai üzletemberek. Ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy lesznek látványos kamikaze akciók. Az amerikaiak mindenképp vesztenek legalább egy nagyobb hajót. Ez a Nimitz esetében nagyjából 7 milliárd dolláros kárt jelent. De ami még inkább riasztó lehet a kormányzatnak, az 5000-es emberáldozat. A mentésükre siető hajók pedig egy újabb koreai ellentámadás áldozatául esnek valószínűleg. Ehhez Irakban is kellet pár év. Nehezen lehetne utána megmagyarázni miért volt jobb a külpolitikában Obama mint a konzervatívok – pedig jobb volt. A koreaiak eközben vesztettek néhány száz rosszabb esetben néhány ezer embert, akinek egyébként sem volt drága az életük a rezsim számára, továbbá néhány szinte értéktelen hajót és repülőt.
A csata után, ha a fent leírt forgató könyv lejátszódik, a tenger mélyére süllyed két nukleáris reaktor. Továbbá jó nagy olajfoltok maradnak, ami biztos nem fog jót tenni senkinek. Azt pedig, hogy a japánoknak Fukushima és a két bomba után, hogy fogja beadagolni, az amerikai nagykövet, hogy: „Hát ja, megint idedobtunk egy kis sugarazást, de ez nektek nem baj” arra kíváncsi leszek. A különbség a nyugatiak és koreaiak között az, hogy az egyiknek számolnia kell a következményekkel, a másikat pedig idáig se érdekelte semmi.
Ezért is gyanítom, hogy ilyesmire nem számíthatunk. Ha mégis, legalább eltűnik a hordozó-csoport a történelem színpadáról. Ez a rendkívül drága és haszontalan dolog. A hozzám hasonlókat évekre ellátják csodálatos videókkal. A környezetvédők pedig visszasírják, majd azokat a békés időket, amikor még csak ártatlan tankerek futottak zátonyra, és kedves fúrótornyok robbantak fel.
