Néhány évvel ezelőtt, egy addigra már legendás státuszt elérő budai kocsmában próbáltam leinni magam. A hely a budapestiek között csak „Lötyiként” volt ismert. A lényeg, hogy egy zöld-fehérbe öltözött kisportolt testalkatú kopasz fiatalember arról érdeklődött, hogy: „— Te ugye a Fradinak szurkolsz buzikááám?„ A válaszomat inkább nem mondanám el, rá fog jönni mindenki a gyávaságom mértékére, ha elmesélem, hogy ezt is sikerült megúsznom törött ujjak nélkül.
A történet egy „Amina” nevű tunéziai lány kapcsán jutott eszembe, aki nem félt kitenni a
„lötyiejit” az internetre. Hadd rontsam el a Napiszar.hu-t rendszeresen böngészők örömét, és közöljem, hogy Tunéziában, nem csak, hogy nincs myvip, vagy tumblr a nőknek, de ha lenne, akkor se posztolhatnák ki a melleiket. Amina azonban nem féltette az ujjait a – fradistáktól is – agresszívabb és erőszakosabb tunéziai férfitársadalomtól, és ha már ott volt fel is tette nekik a kettő középsőt.
"jöhecc mehecc olyan raj mint én sose lehecc"
A csöcsök mutogatása a FEMEN ukrán feminista szervezet védjegye – aminek a fent látható hölgy is tagja. A szláv feminizmus kultúrája pedig olyan, mintha a nyugati verzióba intelligenciát és harciasságot fecskendeznénk, cserébe a sápítozásért, és a dögunalmas akadémiai kiadványokért. Az orosz és magyar-zsidó származású amerikai feminista, Andrea Dworkin (akire méltán lehetnénk büszkék), tíz évvel ezelőtt képes volt leírni azt, hogy „Isten gyűlöli a nőket”. Az elképesztő, és hatásos írása nem hagy teret a hippi nyáladzásának: nincsenek kitalált minószi papnők hatalommal, vagy félelmetes amazonok esetleg afrikai harcosok. A képesség arra, hogy elismerje: a nőknél nem volt jobban bántalmazott, és elnyomottabb csoport az emberiség történelmében, olyan parasztlengőt oszt a társadalomnak, amekkorát egy Afganisztánból menekült bokszoló is megirigyelhet.
Az ukrán szervezet pedig még magasabbra teszi a mércét. Az önmutogatás ugyanis, csak a kezdet. Előző év áprilisában, az Ukrajnába látogató moszkvai pátriákát támadta meg az egyik aktivistájuk miközben a „Takarodj”, és az „Öljétek meg Kirillt” felirat volt a testére festve. Az akcióaikkal sikeresen megzavarták az olimpiát, pár állami rendezvényt, és útközben kidöntettek egy-két keresztet. Jó móka lehet egyébként Sylvia Plath és Ted Hughes kapcsolatáról vitatkozni a Könyvtár Klubban, de ők úgy tűnik (nagyon helyesen) mégis inkább a sokkal szórakoztatóbb erőszakra, és szexualitásra helyezik a hangsúlyt.
Ukrán és orosz börtönökben ülni egy európai számára elképzelhetetlenül kemény dolog lehet. Ennek valahol a köbén található muzulmán országban nőként felnőni. Kiábrándultan bámulhatnak maguk elé azok a szakértők és aktivisták, akik annyira támogatták az arab tavaszt. Almi Adel – aki egyébként a Paráznaság elleni és az erkölcsiséget propagáló kormánybizottság elnöke – szerint a Sharia által előírt 80-100 botütés ide már nem elég, inkább kövezést javasolt, mivel „Az általa elindított cselekedett járványként terjedhet. Fertőző lehet a többi nőre nézve…” Nos, úgy néz ki, hiába várták sokan, Tunézia mégsem lett olyan, mint Pomáz tengerparttal. Az arab tavaszból mostanra pedig inkább szalafista tél lett. A Ben Ali kormányában külügyminiszteri posztot betöltő Hédi M’henni, például üdvözölte a francia hijab betiltását. Ő jelenleg egy tunéziai börtön vendégszeretét élvezi, mivel hűtlen kezeléssel vádolták meg, nem sokkal az említett kijelentése után.
Adel ugyanakkor nem fél ok nélkül. Minden amerikai és izraeli katona tudhatja, hogy nincs félelmetesebb egy nindzsa ruhás muzulmánnál, az opcionális gyerekkel a karon. Ez persze csak a szegény és egyszerű ember kenyere arrafelé. Egy Hamasz alagútból előmászó nő akármilyen félelmetes, a közel-keletről származó női értelmiség egészen más tészta.
Fadela Amara politikusnő, például elengedhetetlen fogaskereke volt annak a gépezetnek, ami tiltólistára tette a fejkendőt Franciaországban. Ehhez tudni kell, hogy algériai, ráadásul az ottani Kabil kisebbséghez tartozott akik Tuaregek, ők pedig a Szahara Charles Bronson-jai. Ezt bizonyítja, hogy a nyolcvanas években több algériai tüntetésen részt vett, az ottani rendőrség pedig nem gumibottal nyomul egy Opelben, hanem kalasnyikoval egy katonai csapatszállítóban. Bár a francia feminista értelmiség támadta a törvényt a tradicionalitásra hivatkozva, olyan választ kaptak, amit muszáj beidéznem.
„Ez nem hagyomány, ez törzsiesség! A francia feministák teljes önellentmondásba keverednek. Amikor algériai nők harcoltak a fejkendő viselése ellen, a francia feministák támogatták őket. De amikor egy egyszerű fiatal lány Franciaország külvárosából, akkor nem. A szabadságot és a függetlenséget a bőrszín alapján határozzák meg. Ez pedig neokolonializmus!”
Egy dolog valakit legyőzni, megint más dolog levetetni a cipőjét, és akkorát ütni a fejére, hogy az nemcsak kijózanító legyen, hanem még vicces is. És ezek után, valaki azt hiszi, hogy Nicki Minaj a laza gettónő.
Szörnyen elkeserítő most belegondolni, milyen unalmas hely lett Európa. Általam túlságosan is jól ismert az a helyzet, amikor a kövér kamasz próbál nekirugaszkodni a szekrényugrásnak. Az itthoni feministák még egy üvegtetőt se bírtak áttörni. Látni a fészkelődésben a félelmet, de nem, hogy dobbantani nem mernek már a nekifutástól is iszonyatos rettegés tölti el a szívüket. Inkább leülnek, és beszélgetnek egy kicsit Virginia Woolf-ról. Egyébként is kár Magyarországra egy Canan Arin, jó nekünk a Karsay Dorottya.
Szükségünk van hát olyan nőkre, mint a melleit kiposztoló Amira. A sorsával kapcsolatban ne legyenek kétségeink. Ugyan még nem kövezték agyon, egy tunéziai elmegyógy-intézet sem életbiztosítás arrafelé. Nekik nem egy üvegplafont kell betörniük, hanem egy börtön elektromos kerítésének neki szaladniuk. És megteszik. Értünk. Azért, hogyha egyszer megtalálja bárki, ennek a béna civilizációnak az emlékeit, ne csak feminista irodalom kritikát, és IKEA bútorokat találjon. Mert voltak olyanok is, akik felmertek állni és azt tudták mondani a mindenkori fradistának kinyújtott középső ujjal: „Igen ez az én Lötyim, és ha megölsz, akkor se lesz a tiéd”. A magunkfajta pedig nyugodtan aludhat abban a tudatban, hogy a muzulmánok már csak ilyen őrültek. Pedig ott nem is szokás összevarrni a feleség száját.
"ájjatok sorba kutyák"
