Miért kellene a szíriai balhéból kimaradni? Nem Asszad a gonosz? Nem romlott az egész rendszere? Az alavitáknak igazság szerint meg van az okuk arra, hogy olyan elkeseredett lépéseket tegyenek, mint a szarin gáztámadás civilek ellen. Állítólag Szíriának van a világon a harmadik legnagyobb vegyi fegyver tartaléka. Mégis miért használnák, hogyha tudják, kiváltják a nyugati csapást?
A válasz az Oszmán-Török időkben van. A szíriai rendszert, és a hadseregét jelenleg az alaviták irányítják. A török uralom alatt pedig az alaviták -- és minden siíta -- kaffirnak számított ami nagyjából annyit jelentett, hogy hitetlen, tehát szabadon csinál velük azt az ember, amit akar. A törökök valóban többé-kevésbé toleránsak voltak a vallási kisebbségekkel. Azokkal, akik nyújtottak valamit cserébe: keresztények, akiknek jó európai kapcsolataik voltak (az örmények ugyebár kiestek), zsidók akik tudtak hivatalnoki pozíciókat betölteni.
Iszlamista felkelők kurdokat gyújtanak fel.
Láthatjuk, hogy ez nem éppen kedvez az alavitáknak, ezért megszokták, hogyan lehet túlélni, és ahhoz a módszerhez folyamodtak, amihez minden üldözött kisebbség a történelem során. Összetartottak, nem bíztak senkiben, és próbáltak észrevétlenek maradni. Amikor a pasáknak jó kedvük volt, halálra éheztették őket adókkal, amikor rossz, akkor elrabolták a gyerekeiket, a lányokat eladták kurváknak, a fiúkból pedig janicsárokat neveltek. Arábiai Lawrence például azt állítja : „Egy alavita sohasem árulná el hittársát, és kivételes esetben nem árulna el egy hitetlent”.
A majszaluni csata után 1920-ban fordult a helyzet. A franciák megkapták Szíriát, és pont olyan zárt, és haláltól nem félő közösségre volt szükségük, mint ők. A szokásos módszer, ami egy harcos törzset bízott meg azzal, hogy a piszkos munkát elintézzék, kedvezett nekik. A halálhoz és az embertelen körülményekhez hozzászokott alaviták a franciák 1946-os kivonulására megtöltötték az egész szír hadsereg tiszti karát.
A világháborút követő évek tele voltak az arab országok kísérletezéseivel. Természetesen a katonai puccsok voltak előnyben. Száddámnak ott volt a Tikrit klán, Kadafinak a haverjai, Nasszernek a tiszti kara. Kézenfekvő, hogy az alaviták jöttek ki ebből is nyerően. Szunnitákkal körülvéve nem egyszerű az élet. A most már hatalomban lévő kisebbség mindent meg is tett, hogy a felosztás így maradjon. Ha kellett gyilkoltak. Ha kellett állampolgárokat terrorizáltak. Ha kellett az emberek magánéletébe avatkoztak bele a Sabihán keresztül.
Ugyanakkor nem látom, hogy Asszadék sokkal kegyetlenebbek lettek volna, mint amit a hely, és az idő megkövetelt. A Ba’ath párton keresztül próbálták a szekularizmust elterjeszteni, a szektájuk rituáléit pedig a többségben lévő szunnitákéhoz igazítani. Azt is számításba kell venni, hogy amikor egy olyan helyen, mint Szíria, valaki kiesik a hatalomból, nem éppen nyaralni megy Gorkiba.
Mikor a Muzulmán Testvériség ’82-ben fellázadt Szíriában, jelszavukként a „Keresztények Bejrútba, alaviták a temetőbe” mondatot használták. Az akkori diktátor Hafez al-Aszad lebombázta az ellenállás központjának számító Hama-t, megölve több tízezer embert. Amit John Kerry nem ért az, az hogy mi történik akkor, ha valaki a Levant hegyei között veszít, teljesen mindegy mennyi külpolitikai konferencián, és New England-i vitorlázáson vesz részt.
1978-ban a Gemayel és Frangieh klán összevesztek Libanonban. Nagyjából azért mert Frangiehék Szíriát pártolták, Gemayelék pedig Izraelt. Egyik nap Gemayel úgy döntött, hogy elege van, és megrohamozta Tony Frangieh hadúr házát. A néhány tucat őr gyorsan elesett, majd a házaspárt megkötözték, kihozták a lányukat – az akkor két éves Jihanet – majd a szemük láttára agyonlőtték, ezután a feleség következett, és miután végignézte családja kivégzést Tony-t is megölték. Mindkét család keresztény volt egyébként, szóval még csak vallási ellentétet se lehet felhozni.
Valószínűleg a legtöbb ember inkább meghalna, mint, hogy átéljen egy ilyet, de az egészen biztos, hogy ölne. Ha kell civileket. Ha kell szarinnal.
Ettől nem lesz senkinek jó kedve
A különbség az SAA, és a felkelő csoportok között, hogy még az előbbi, amíg lehetősége van rá, úgy öl, ahogy a nyugatiak a második világháborúban hozzászoktak – tüzérség, légicsapás páncélos roham. Ha az utóbbi nyer, akkor egészen biztosan beindulnak a régi módszerek. Azok, amik karnyújtásnyira történnek az áldozat és a hohérja között, úgy ahogy a fenti példa mutatja.
Lehet, hogy az a szír akinek Aszad lebombázta a házát, vagy akinek a Shabiha halálra verte valamelyik rokonát egy sivatagi börtönben, nem fog velem egyetérteni. Talán igazuk van, talán mégis jogosan állnak bosszút mindenért. Biztos, hogy ott még sokáig fognak így folyni a mindennapok.
De az tagadhatatlan, hogy ez a háború lesz az egyik legdokumentáltabb a világon. Ott lesz az összes szíriai mobilon, kamerán, fényképezőgépen. Nagyon, nagyon komoly kétségeim vannak, hogy bárki a Frangieh klánéhoz hasonló történeteket akarna nézni a hírekben. Legyenek akármilyen kegyetlen hadurak, vagy ártatlan civilek az áldozatok.
Az igazi kérdés az: akar-e felellőséget vállalni az USA, és a többi koalíciós ország, a világ legvéresebb házi videóiért, amik el fogják árasztani a híreket?
Én biztos nem akarnék, még egy állásinterjútól is rettegek.
